Kedves Látogató!
Ha érdekel, hogy ki áll emögött az oldal mögött, mit adhat az önismeret, és miben segíthetek, tarts velem a következő pár posztomban!
Mint sok más segítő, gyerekként én is valahogy másnak éreztem magam. Legtöbbször inkább visszahúzódtam, és figyeltem, hogyan működik a világ, hogy viselkednek az emberek, mi történik azzal a sok-sok érzéssel, megéléssel, ami bennük, bennem, közöttünk kavarog. Az önismereti lehetőségek tudatos keresése és gyakorlása húsz éves korom óta a mindennapjaim része. Az érzékenységet és a vele tapasztaltakat összehangolva az azóta tanultakkal, ezek mostanra a segítő munkám szerves részévé váltak.
Miért lettem mégis mérnök? Egyszerű: az állatorvosira nem vettek fel… Mit tesz ekkor egy segítő beállítottságú, ám orvosnak tanulni nem vágyó kamasz? Például, elmegy orvosi műszer mérnöknek… Végül is, segíteni így is lehet. Végzősként aztán szervízmérnöki pozícióra jelentkeztem, de az élet egy meglepő kis kanyarral inkább kereskedelmi képviselőt csinált belőlem. Bár ez komolyan kimozdított az addigi megfigyelő hozzáállásomból, nem bántam meg, mert rengeteg tanultam ebből is. Ráadásul egy olyan társaságba kerültem, ahol az önismereti érdeklődésemet is nyitottan fogadták. Pár hónap múlva megérkezett a „jutalom”: a szervizes kolléga kilépésével megkaptam a szervizfeladatokat is.
A szervizes munkát imádtam. Strukturált, módszeresen felépített gondolkodást igényelt, és amikor összeállt a kép, máris látszott, hogy hová kell nyúlni a megoldásért. Elkezdtem az önismeretre is így tekinteni. A munka melletti kikapcsolódást a kurzusok, és az általuk felfedezett összefüggések tovább gondolásai adták (kineziológia, eneagram, rajzelemzés stb. – a teljesség igénye nélkül, mert hosszú a lista). Bár ezek akkor még csak a saját érdeklődésemet szolgálták, egyre jobban éreztem a hívást, hogy egyszer majd mélyebben is foglalkozzak ehhez hasonlókkal.