Az érzés, hogy lassan tényleg segítővé értem, az utolsó vizsga alkalmával érkezett meg. A vizsgabizottság hosszasan kérdezgetett egy eset kapcsán, mit hogyan csinálnék, ha az én kliensemről lenne szó. Részletesen elmondtam a meglátásaimat, majd megérkezett a váratlan, ám szemet felnyitó kérdés: hogy lehetne ezt „Katásítani”? Mitől lesz ez az enyém? Ott és akkor jöttem rá, hogy a vizsgabizottság már régen nem a századik fogós kérdést teszi fel, hanem éppen arról ötletel velem, hogy szerintük már felkészülten hogyan tudom majd az addig tanultakat együtt, a saját ötleteim szerint használni, beleértve ebbe akár a Holistic Pulsing-ot is. Bevallom, ez igazán szívmelengető érzés volt. 
A TÉT®-rendszer használatát volt alkalmam bőven begyakorolni a későbbi évfolyamok gyakorlati óráin, csoportvezetőként, amiért nagyon hálás vagyok, mert rengeteget tanultam ezekből az alkalmakból. Ráadásul, külső szervezésben ez a módszer egy olyan vidéki közösségbe is eljuthatott, ahol azok kaptak általa támogatást, akik maguk is segítőként tevékenykednek a hétköznapokban. Hálás vagyok, hogy nyitottan álltak a találkozásokhoz, cserébe mi is szívünk-lelkünk beleadtuk a hosszú hónapokig tartó közös munkába. Amikor egy bő évvel később újra találkoztunk, és hallgattuk a változásról szóló beszámolókat, akkor tudatosult csak igazán, hogy mennyi mindent tanultunk a közös munka során egymástól.
A TÉT tréningek továbbra is elérhetők csoport szinten is: https://tetakademia.hu/product/tet-i-alap-trening/
Idő közben a tanultak, tapasztaltak segítettek a korábban traumaként, vagy nehézségként megélt élethelyzeteket másképpen látni. Jó ideje úgy éreztem már, hogy ezeknek valamiféle „beavató” jellege is volt és ha kihívásként, feladatként tekintek rájuk, ha azt keresem inkább, hogy mit tanulhattam, tanulhatok belőlük, miért éppen azok a témák voltak hangsúlyosak az életemben, akár irányt is mutathatnak a folytatáshoz.
(kép: pixabay)
