Az első évben megismertem az általa összeállított önismereti módszer alapjait, amiben a mérnök-énem csak úgy lubickolt, hiszen logikusan felépített, sok irányból körbejárt, nagyon átgondolt, mégis egyszerűen átlátható és használható volt az egész. Az érzékenységemnek pedig bőven hagyott teret az, hogy az intuíció is könnyen beépíthető volt a nézőpontok közé. A kiegészítő információktól pontosan azt kaptam, amit vártam, egyre jobban éreztem, hogy hol segíthetek, és hol ajánljak mindenképpen szakembert a folytatáshoz.
Az első év után jött a folytatás, majd a további felvonások. A rendszer egyre összetettebb részleteit ismertük meg, már egészen személyre szabott egyéni, és részletes kapcsolati elemzést készítettünk és a rövid távú, önismereti célú folyamatok kísérésével is foglalkoztunk. Azon túl, hogy személyesen is tapasztaltam, mennyire működik a módszer, hiszen akivel csak tudtam megcsináltam az elemzést gyakorlásképpen, a legmeggyőzőbbek mégis a vizsgahelyzetek voltak, ahol a vizsgabizottságban ülő, a módszert részleteiben nem ismerő pszichológus újra és újra megkérdezte az általa név nélkül hozott esetek kapcsán: „Jé, ezt honnan tudjátok?” – tehát működött.
A módszerről, mely azóta már a TÉT®-rendszer nevet viseli, itt olvashatsz bővebben.
Az egyik legfontosabb szempont nekem a TÉT®-rendszerrel kapcsolatban az, hogy olyan, mint egy kiterített térkép, tele lehetőségekkel és felfedezni valókkal, mégis egyedi annyira, hogy bármerre jár rajta a kliens, magáénak érezheti a tájat. A gyakorlatok során megfigyeltem, nagyon egyéni, hogy tanácsadóként melyikünk mire fókuszál vagy érez rá egy klienssel kapcsolatban. Ez a felismerés óriási szabadságot adott az elemzés során. Éppen ezért viszont elengedhetetlen volt, hogy mi magunk is foglalkozzunk a saját kihívásainkkal, feladatainkkal egy kötelezően előírt hosszabb, saját önismereti folyamatban, hogy reálisak legyenek a kliensekkel kapcsolatos meglátásaink is.
(kép: pixabay)
